A McKinsey, amerikai gazdasági tanácsadó cég nemrég figyelemre méltó tanulmányt tett közzé. Különösen magyar szempontból figyelemre méltót. Elemzésében, többek között, a magyar és a cseh online kereskedelem összehasonlításával foglalkozott. Mi tagadás a mi szempontunkból nem túl rózsás végkövetkeztetéssel.

A lényeg röviden és tömören összefoglalható: Csehország lényegesen digitálisabb, mint Magyarország. Legalábbis ami az internetes kereskedelmet illeti. Nem túl hízelgő megállapítás. Különösen akkor nem, ha a közös közeli és a távoli múltat áttekintve ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Sőt. Nos, áttekintésünket kezdjük az utóbbival.

„Ég a napmelegtő a kopár szik sarja…” – sok-sok generáció képviselői tudták, tudnák kapásból folytatni az idézetet, Arany János csodás Toldijának kezdő sorait, s felidézni a jelenetet, amikor Miklós lovagi párviadalban ízzé-porrá zúzza a pökhendi cseh vitézt. Arany történetéhez képest alig egy évszázad múltán, az 1400-as években folytatódott a sikersztori. A cseh királyként magyar trónra lépő V. László noha majdani utódját, Mátyást előbb börtönbe veti, a revans parádésra sikeredik. Mátyásból egyik legnagyszerűbb uralkodónk lesz, megszerzi a cseh trónt, és a verhetetlennek tartott cseh vitézt, Holubárt személyesen nullázza le egy újabb lovagi tornán Budán. Ezekből az időkből származik a mondás, hogy valaki csehül áll. Azaz nem mennek valami jól a dolgai. Ezzel a – futballnyelven szólva – 3-1-es vezetéssel fordultunk a 20. századra, ahol számunkra már nem mutattak ilyen jól az összevetések. Csehország: a szárnyaló iparosodás, Magyarország: Trianon. 1945 után Beneš-dekrétumok, a mai napig érvényben lévően rendelkezve hátrányosan az akkor már Csehszlovákia területén élő magyar kisebbségről. És ha már a futballt említettük. Az 1962-es világbajnokságon a négy közé jutásért egy szabályos gólunkat a bíró által érvénytelenítve vertek minket 1-0-ra a csehek, majd 1969-ben Marseille-ben győztek ellenünk a vébére való kijutást jelentő meccsen 4-1-re, s égett generációk fülébe Szepesi kétségbeesett közvetítése: „Jönnek a csehszlovákok!”

És tényleg. Ha közelmúltat és a jelent figyeljük valóban jönnek a csehek. Igaz, már szlovákok nélkül. A rendszerváltás nekik adott igazi lendületet – a pályán kívül is. Az exkommunista országok közül náluk sikerült a legjobban a szakítás a korábbi zsákutcás gazdasági-politikai rendszerrel, míg mi, az addig irigyelt „legvidámabb barakk” lakói zűrzavaros évtizeddel búcsúztunk a századtól. Ám a jelek szerint valahogy mégsem tudunk végső búcsút venni tőle, vizsgálatunk tárgyát, az online kereskedést illetően sem. Nehezen adjuk fel beidegződéseinket, hogy csak olyat vásárolunk, amit előtte alaposan megtapogathatunk, megkóstolhatunk. Még mindig szívesebben fizetünk a párnacihában gyűjtött készpénzzel, mint bankkártyával. A kereskedői oldalról pedig nem hiszünk elég erősen abban, hogy ez változhat. Ezt mutatják a számok. A kiskereskedelemben nálunk 5 százalék az e-kereskedelem aránya, náluk 13 százalék. Kis- és középvállalkozásaink közül csak minden nyolcadik értékesít a neten, a cseheknél minden negyedik. Szóval manapság, online eladói-vásárlói szokásainkon változtatva, bizony jobb lenne csehül állni.